A plébánia története

Az első hiteles bizonyíték a plébánia létéről 1274-ből származik. Ekkor IV. László király írásba fekteti, hogy Mátyás mesternek, a tornai Szt. Egyedről nevezett egyház papjának földet adományoz. Később több középkori oklevélben szerepel vagy a tornai templom, vagy a tornai plébános.

A tornai plébánia királyi alapítású egyház volt és ezért kiváltságokkal rendelkezett. Ez világosan kitűnik IV. Béla király 1263-ban kiadott okleveléből, amelyben leszögezi, hogy a tornai plébános megtarthatta az egész egyházi tizedet.

Torna a kezdetektől az esztergomi egyházmegyéhez tartozott, később főesperesi székhely lett. A tornai főesperes a szokástól eltérően nem Esztergomban lakott, hanem Tornán székelt és egyben a plébánosi teendőket is ellátta. A pápai tizedszedők 1232-1235-ös jegyzékében Torna plébánosa, Miklós szokatlanul magasra becsülte a jövedelmét.

A 15. század közepén Tornán és környékén Jan Jiskra huszita csapatai pusztítottak. Tornát többször is kirabolták, a templomot elfoglalták és erőddé alakították át. A későbbi éveket Torna urának, Tornai Szilveszternek Szaniszló jaszói préposttal való vitája jellemzi. A huszita időszak és Tornai Szilveszter erkölcstelen élete sokat rontott a plébánia hitéletén.

A reformáció Tornán csak fokozatosan éreztette hatását. Mecskei Ferencnek az 1561-ben végzett kánoni látogatása megállapítja, hogy Ferenc, Torna plébánosa már erősen a protestáns eszmék hatása alatt állt.

A város és a megye protestánssá tétele Magócsi Ferenc főispán nevéhez fűződik. 1625-ben az egész vármegye területén nem volt egyetlen katolikus pap sem. Ebben az időszakban az állandó török portyák keserítették meg a lakosság életét. 1562-ben a törökök felgyújtották a várost és bizonyára a templomnak sem kegyelmeztek. Szőnyi Nagy István volt Tornán az utolsó ismert református prédikátor.

1636-ban a buzgó katolikus báró Keglevics Miklós lett a megye főispánja és Torna ura. Szerette volna megerősíteni a városban a katolikus jelenlétet, ezért a katolikusok részére felépíttette a Szt. Mihály templomot. Az esztergomi érsek 1666-ban Hamar Ferenc személyében plébánost nevezett ki Tornára.

1671. március 11-én Spankau kassai tábornok katonáinak segédletével, Hirko Páter, Hamar Ferenc és egy harmadik pap erőszakkal visszafoglalta a tornai ősi templomot a reformátusoktól. Az első katolikus szentmisét mintegy száz évi szünet után Szt. József napján Szegedy Ferenc egri püspök celebrálta a templomban.

A következő éven (1672-ben) kuruc harcosok szállták meg Tornát, a plébániát felégették és három katolikus papot elfogtak. A templom újra a protestánsok kezére került.

Az ezt követő évekből több írásos emlék a plébánia károsításáról tudósít. Csak a század utolsó éveire csendesült le a nyugtalan politikai helyzet.

1711-ben megindult az anyakönyvezés. A 18. század első felében megerősödött a katolikus élet és a rendes kerékvágásban fejlődött tovább. Ettől az időtől kezdve folyamatosan nyomon követhetjük a plébánia fejlődését az egyházlátogatási jegyzőkönyvek alapján. 1713-ban hallunk először a katolikus iskoláról. Szalay István plébános 1729-ben megalapította a Rózsafüzér Társulatot. Ez a legrégibb máig is működő egyházi társulat Tornán.

1776-ban Mária Terézia királynő kezdeményezésére VI. Pius pápa feloszlatta az esztergomi nagy kiterjedésű és ezért nehezen kormányozható egyházmegyét és három új egyházmegyét alakított ki belőle. Torna a rozsnyói egyházmegyéhez került. Radics Kristóf plébános hamarosan az új egyházmegye nagyprépostja lett.

Tizenkét évig Tornának olyan kiváló lelkipásztora volt Hajnalkőy János személyében, hogy róla az ekkor a városban tartózkodó Kazinczy Ferenc is elismerőleg nyilatkozott. Később tornai beszélgetéseikből barátság szövődött.

1782-től kezdve Tornait káplános hellyé lett.

A Keglevics család több mint két évszázadon keresztül volt a plébánia kegyura. Az ő támogatásukkal nemcsak Tornán virágzott fel a katolikus élet, hanem a filiálisokban is. 1756-ban Ájban St. Jószef tiszteletére, 1801-ben pedig Udvarnokon Kisboldogasszony tiszteletére építtettek új templomot.

A nagy kolerajárványban 1831-ben 122 személy vesztette életét a plébánia területéről.

A reformkorban Fábián Ferenc plébános fellendítette a katolikus társadalmi életet, több társulatot alakított. Az ő irányításával 1889-ben nagyszabású renoválásra került sor a tornai templomban. Az 1896-os millénium emlékére a magyar szentek árbázoiásával színes üvegablakokat készíttetett a templom szentélyébe.

A 19. századtól kezdve egyre erősödött a zsidók jelenléte Tornán. A század végén zsinagógát építtettek. A helybéli lakossággal a kölcsönös tolerancia jegyében éltek.

Hosszú huzavona után 1913-ban a Vallás- és Közoktatási Minisztérium államosította a tornai katolikus iskolát. 1915-ben Kalatovics Lajos adminisztrátor vezetésével megalakult az egyháztanács.

Az első világháborúban 33 volt a hősi halottak száma a plébánia területéről, bár közvetlen harcok nem voltak a városban, sem pedig a környékén.

A háború után a trianoni békeszerződés következtében Torna elszakadt Magyarországtól és Csehszlovákiához került. Az új kormány katolikusellenes politikája sem tudta megzavarni a katolikus megújhodást. Elsősorban két lelkipásztor, Bencsik Sándor és Simkó Géza érdeme, hogy a katolikus reneszánsznak nevezett időszakban valódi vallásos megújulásra került sor. 1938-ban Torna újra visszakerült Magyarországhoz. A lakosság kitörő lelkesedéssel fogadta a magyar katonákat. Sajnos, ekkor már minden téren érezhető volt a háború jelenléte. A helyi lakosságnak megdöbbenve és tétlenül kellett végignéznie, hogy Tornáról 1944-ben elhurcolják a zsidó családokat a koncentrációs táborba.

A második világháború alatt Tornán három hétig kemény harcok folytak. Ebben a nehéz időszakban Simkó Géza plébános a plébánia pincéjében misézett és állt a hívek rendelkezésére. A front után a háború okozta károk helyreállítása jelentette a legnagyobb feladatot. Az összes megrongált épület közül a tornai hívek a templomot hozták rendbe legelőször.

A plébániáról mindig akadtak papi hivatások. Tornáról a következő hivatások ismertek: gróf Keglevics Zsigmond esztergomi megyéspüspök (1732-1805), Szányi Ferenc rozsnyói megyéspüspök (1740-1810), Reichel Mátyás premontrei szerzetes, Musinszky Ignác tanár, premontrei szerzetes, Dráveczky Kálmán plébános, Dittel István apát-kanonok, rozsnyói nagyprépost, Horváth Gyula esperes, Dr. Juhász Péter esperes, Majancsik Ferenc plébános, Oravecz Pál esperes. Udvarnokról egy testvérpárt tartunk nyilván Horváth József kanonokáltalános helynök és Horváth Bálint plébános személyében.

Tornai plébánosok

1273              Mátyás
1278              Kristóf
1280              Mihály
1315              Pál
1332              Miklós
1397              Benedek
1407              Jakab
1505              István
1561              Ferenc
1666              Hamar Ferenc
1670 – 1679    Miklóssy Péter
1697 – 1701    Győry Mátyás
1702 – 1707    Szentgyörgyi István
1711 – 1714    Balogh György
1715 – 1729    Bellányi Antal
1729 – 1731    Szalay István Imre
1731 – 1732    Bittér Lőrinc
1732 – 1733    Zilavy András
1733 – 1749    Szikorai Márton
1749 – 1751    Szabó Márton
1752 – 1776    Radics Kristóf
1776 – 1788    Hajnalkőy János
1788 – 1794    Szent-Imrey Antal
1794 – 1801    Bernáth László
1801 – 1828    Szokol János
1828 – 1839    Mattyasovszky István
1839 – 1856    Csernota Ferenc
1856 – 1880    Lehotzky Antal
1881 – 1891    Fábián Ferenc
1891 – 1915    Mohler Károly
1915 – 1926    Bencsik Sándor
1926 – 1953    Simkó Géza
1953 – 1977    Tóth László Alajos
1977 –          Oravecz Pál

Tornai káplánok

1822 – 1832    Porembszky János
1832 – 1839    Dubravitzky Mihály
1839 – 1843    Almássy Béla
1843 – 1844    Szekeress János
1844 – 1850    Veszelovszky István
1850              Dobos Alajos
1850 – 1852    Lovász Mihály
1852 – 1854    Kiszely József
1854 – 1855    Petrovics József
1856              Veiszháp Lajos
1857 – 1858    Bodnár Antal
1858 – 1859    Kalocsay József
1859              Szendrey Eduárd
1859 – 1861    Varga Péter
1862 – 1863    Frits István
1863              Grantner Antal
1863              Bohortsik György
1863 – 1864    Malinák Gusztáv
1864 – 1866    Szendrey Eduárd
1866 – 1868    Bolhay János
1868 – 1872    Répássy Alajos
1872              Bolcso Alajos
1872 – 1875    Bresztovszky István
1875              Dorcsák József
1875 – 1876    Bresztovszky István
1876 – 1877    Ökrössy István
1877 – 1879    Alk Antal
1879 – 1880    Sztráma Lipót
1880 – 1881    Holzmann Zsigmond
1881              Vilkovszky János
1881 – 1882    Bráz Béla
1882 – 1883    Sztráma Lipót
1883              Ökrössy István
1883 – 1885    Nagy Kálmán
1885 – 1886    Nagy Imre
1886 – 1887    Kishonthy Barna
1887 – 1888    Schilla Ferenc
1888 – 1889    Gazdik Károly
1889 – 1893    Dráveczky Kálmán
1893 – 1894    Fehér Miklós
1894 – 1896    Kovács Ágoston
1897              Góts András
1903 – 1904    Zeman Ödön
1904              Simon Imre
1904 – 1905    Fábry Ferenc
1905              Meiszel György
1905 – 1906    Zeman Ödön
1906 – 1907    Mihály József
1907 – 1908    Roth János
1908 – 1909    Szebényi József
1909              Balogh János
1909 – 1910    Szántó Ferenc
1910              Mindok Viktor
1910 – 1911    Varga István
1911 – 1915    Kalatovics Lajos
1918 – 1919    Tamás Lajos
1919              Znak Rezső
1919 – 1921    Bányai József
1920              Molnár Gyula
1922 – 1924    Serke Ferenc
1924              Béres Gábor
1924 – 1925    Richter Antal
1925              Béres Gábor
1925 – 1926    Szikorszky István
1926 – 1927    Schuszter József
1935 – 1937    Szikorszky István
1937 – 1938    Schlosser Pál
1938              Csaneczky Mihály
1939              Ballá János
1940              Ferenc Gyula
1940 – 1941    Berkesi Miklós
1941 – 1942    Mihalkó Imre
1942 – 1943    Plichta József
1943 – 1944    Linter József
1944 – 1945    Bizják László
1945              Szolnoky Tibor
1946 – 1948    Weisz József
1948              Lucsivianszky Gyula
1948 – 1949    Balla János
1949 – 1951    Szabó Pál

Tornai főesperesek

1315 – Pál tornai plébános
1324 – Péter ardói plébános
1412 – Tamás ardói plébános
1494 – Bereczk
1503 – Tussai Péter
1522 – Henkel János
1545 – Rajcsányi Mihály
1550 – Feiner Kristóf
1559 – Mecskei Ferenc
1565 – Thornai Benedek
1592 – Gyerkényi Pyber János
1601 – Veres Pál
1602 – Tordai János
1605 – Hegyi András
1617 – Bánovszki Simon
1624 – Sztankovics János
1627 – Zombori Lippay György
1628 – Püsky János
1636 – Széchenyi György
1641 – Récsey István
1643 – Szentbenedeki Ferenc
1653 – Lósy Mihály
1664 – Lancharics Gergely
1685 – Csedő Mihály
1690 – Náray György
1691 – Zsembery György
1700 – Kürtössy András
1710 – Bublovics János
1711 – Monyoródi Kiss János
1714 – Matalics György
1719 – Malonyai Pál
1724 – Paulovics János
1727 – Ghimesi Forgách Pál
1727 – Sóvári Kellió Miklós
1740 – Paulikovics András
1754 – Molnár György
1763 – Hyross János
1772 – Kemény László